Listen Now

A Tangó és Kes legújabb adásában Bezsenyi Tamás és Topár Gábor Sergio Roberto de Carvalhóról beszélget, akit a média csak úgy emleget, mint a brazil Pablo Escobart, holott minden látszólagos hasonlatosságuk ellenére Escobar Brasileiro teljesen más karakter, mint amilyen a kolumbiai drogbáró volt. Carvalho jelenleg épp a magyar hatóságok vendégszeretetét élvezi, kiadatási letartóztatásban várja a sorsát.

1992-ben, az Árja Nemzet megfigyelése közben került az FBI látókörébe a korábbi zöldsapkás elit alakulatba tartozó Randy Weaver, aki Idaho északi részén, a Ruby Ridge hegyoldalában, a „korrupt civilizációtól elzárva” élt családjával. A szélsőjobbos szervezet egyik gyűlésén egy fedett ügynök azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy fűrészelje le neki két sörétes puska csövét – illegális fegyverré téve azokat. Weaver ezt megtette, a törvénysértést kihasználva pedig megpróbálták beszervezni. Miután elutasította az együttműködést, és nem jelent meg a puskák ügyében tartott bírósági peren, elfogatóparancsot adtak ki ellene. Az őrizetbe vételét célzó akció több áldozatot követelő lövöldözéshez, 11 napos ostromhoz vezetett. Topár Gábor és Bezsenyi Tamás a Tangó és Kesben.

Pontosan két évvel a 76 halálos áldozatot követelő wacói túszdráma lezárása után, 1995. április 19-én az oklahomai tragikus események rázták meg az Egyesült Államok közvéleményét. A 2001. szeptember 11-i terrortámádast megelőzően ez volt a legvéresebb terrorakció, amelyet az USA területén elkövettek. A város belvárosában elkövetett pokolgépes merényletben 168-an vesztették életüket és 680 sebesültet találtak a romok között. Az elkövető, Timothy McVeigh volt, aki annak idején Wacóban is megjelent, ahol a kormányzattal szembeni ellenállásról beszélt a sajtónak. Tettét az 1992. augusztus 21-i Idahóban történt Ruby Ridge-i ostromra is visszavezette. Erről és a világvégét váró szektákról is beszélget Topár Gábor és Bezsenyi Tamás a Tangó és Kesben.

A Tangó és Kes mai adásában ismét az ötven évvel ezelőtti, wacói ostromot idézi fel beszélgetésében Topár Gábor és Bezsenyi Tamás. Mint ismert, harminc évvel ezelőtt, 1993. április 19-én egy csoportos, rituális öngyilkosságsorozattal ért véget az Egyesült Államok egyik legvéresebb túszdrámája a texasi Wacóban, amelyről a Netflix készített egy új dokumentumsorozatot. Ezúttal azt járjuk körül, mit és hogyan szúrtak el a különböző hatóságok a többhetes akció során, illetve milyen esélyei lehettek a túlélésre a vallási gyülekezet tagjainak.

Harminc évvel ezelőtt, 1993. április 19-én egy csoportos, rituális öngyilkosságsorozattal ért véget az Egyesült Államok egyik legvéresebb túszdrámája, a wacói ostrom. Az amerikai vallási szekták történetének egyik legszörnyűbb fejezetéről a Netflix készített egy új dokumentumsorozatot, ennek apropóján beszélget a Tangó és Kes mai adásában Topár Gábor és Bezsenyi Tamás a texasi vérfürdőről. A részletek felidézésén túl arról is szó esik, hogy az 51 napig tartó fegyveres összecsapás irgalmatlanul mély sebet ütött a modern amerikai igazságszolgáltatás rendszerén.

Martin McDonagh filmjeinek emblematikus világképét attól függetlenül őrizzük magunkban, hogy szeretjük vagy utáljuk a rendező munkáit. A legutóbbi, A sziget szellemei című filmjét több kategóriában is jelölték Oscar-díjra, bár végül nem kapott szobrot. A Tangó és Kes legújabb adásában Topár Gábor beszélget Bezsenyi Tamással arról, hogy McDonagh kifejezetten keresi a határsértő karaktereket és konfliktusokat, miközben az Istenhez és Írországhoz fűződő érzelmei kikezdhetetlenek maradtak. A közönség szélsőséges reakciói elsősorban ahhoz az alapkérdéshez kapcsolódnak: hogyan és miért válhat egy átlagember gyilkossá. És vajon a legsúlyosabb bűn elkövetőjének megmarad a krisztusi megváltás lehetősége?

Farmer ruhadarabja szinte mindenkinek van és lesz is, öltözködésünket, mindennapjainkat meghatározza, olyannyira természetessé vált, hogy szinte észre sem vesszük. Könnyen beszerezhető, ugyanilyen könnyedén válunk meg tőle. A második világháború után született generációk számára azonban sajátos egyenruhává, az engedetlenség, még inkább a deviáns viselkedés jelképévé vált a farmer.

Az „olajbűnügyek” elkövetését kezdetben alapvetően a háztartási tüzelőolaj (HTO) és a vele gyakorlatilag azonos minőségű motorikus gázolaj árszínvonala közötti különbség, valamint felhasználásának jogi szabályozatlansága motiválta. A BRFK Gazdaságvédelmi Osztályán 1993 kora tavaszán kezdtek megjelenni az úgynevezett „olajos ügyek”, ekkortól datálható az olajmaffia aranykora. Hatalmas extraprofit keletkezett az olajos cégeknél, melyek töredéke az állami hivatalnokok korrumpálására ment (ebben az időben a gázolajraktárak telephely-vezetői és állományának tagjai szinte kivétel nélkül Porschékkal, Mercedesekkel és BMW-kel furikáztak), nagyobb szelete a használtáru-piacon, főleg a műtárgy-kereskedelembe folyt. A Tangó és Kes podcast munkatársai, Bezsenyi Tamás és Topár Gábor, erről az időszakról beszélgettek.

A rendszerváltozás utáni évtized egyik meghatározó bűncselekménye volt az olajszőkítés, amely a járművekben egyformán felhasználható háztartási tüzelőolaj és dízelolaj eltérő fogyasztói árán alapult. A HTO-val azonban már a Kádár-rendszerben is sokan trükköztek, például az úgynevezett olajjegyekkel. A Tangó és Kes legújabb adásában felidézzük az olajszármazékokhoz kapcsolódó gazdasági visszaélések teljes körét, amivel igyekszünk komplex képet adni az egykori szocialista gazdálkodási szisztémák vakfoltjaitól kezdve a rendszerváltás utáni kelet-európai országok sajátos feltőkésítési törekvésein át egészen a közép-amerikai országok kábítószerkartelljeinek újragondolt működéséig.

A Tangó és Kes legújabb adásában egy régi ismerőst látunk vendégül: Barak Dáviddal, a Rossz vér című könyv szerzőjével felidézzük a dunaszerdahelyi maffiához köthető egyik legizgalmasabb bűntényt. Épp húsz évvel ezelőtt a rosszfiúk megtudták, hogy az ismert helyi vállalkozó, F. Tibor a felesége nevén bérel egy trezort, amelyben feltehetőleg 30 millió korona, mai áron számolva nagyjából egymillió euró készpénzt tárol. A bűnözők értesülései szerint a 21-es számú széfben bűncselekményekből – jórészt áfacsalásokból – származó pénzt parkoltattak, így azzal számoltak, hogyha meg is lovasítják a trezor tartalmát, a gazdája nem fog feljelentést tenni. Nem akármilyen eszközökkel szerezték meg a pénzt, de az igazi fordulat a lopás után következett.

A Tangó és Kes előző adásában felidéztük, hogyan buktatta le saját magát 1981-ben a hírhedt Gida és Buksi (polgári nevükön Kecskeméti Sándor és Bujtor János), vagy ahogy szintén sokan emlegették őket: a magyar Terence Hill és Bud Spencer, a Kádár-kori szervezett bűnözés egyik legismertebb betörőpárosa. Ezúttal arról lesz szó, hogy a letartóztatásba került Kecskeméti Sándort többször is egy ambiciózus, pályája elején járó rendőrfőhadnagy hallgatta ki: Pintér Sándor. A későbbi rendőrfőkapitánynak, a jelenlegi belügyminiszternek nem volt könnyű dolga, mivel a bűnöző minden trükköt bevetett: éhségsztrájkba kezdett a fogdán, őrültnek tettette magát, képtelen történetekkel rukkolt elő. De Pintérben emberére akadt.

A Tangó és Kes legújabb adásában felidézzük a hírhedt Gida és Buksi (polgári nevükön Kecskeméti Sándor és Bujtor János), vagy ahogy szintén sokan emlegették őket: a magyar Terence Hill és Bud Spencer lebukásának hiteles történetét. Méghozzá ott tesszük ezt, ahol az eset annak idején, 1981 augusztusában történt: a budai Batthyány utca 46. számú társasházban, a lelkes hallgatóságot pedig a ház mai lakóközössége biztosítja. A Kádár-kori szervezett bűnözés egyik legismertebb betörőpárosa nem akármilyen körülmények között került rendőrkézre, elöljáróban csak annyit árulnánk el, hogy aki vékony nejlonszatyorban próbál értékes porcelánokat lopni, könnyen pórul járhat.

A Tangó és Kes mai adásában felidézzük a szocializmus időszakának egyik „maffia-bűncselekményét”. Az idézőjel nem véletlen, bár az áldozatoknak – a vásározó Sajtos család tagjainak – hosszú időn át tartó rettegést okozott az ügy. Épp negyven évvel ezelőtt a békéscsabai cigánysoron élő Sajtos Pált és családját egy levélben megfenyegették, hogyha nem fizetnek ki egymillió forintot, akkor kivégzik az egész rokonságot. Amikor kiderült, hogy ki a zsaroló, mindenki ledöbbent: nem egy profi bűnözőre, pláne nem a magát Mickey Joe-nak tituláló magyar maffiafőnökre bukkantak, hanem egy halk szavú, matchbox-gyűjtő postásra, aki azt hitte, mindenki viccnek gondolja majd a dolgot. Hát nem. Szerencséje volt, hogy megúszta egy év felfüggesztett börtönnel.

A Tangó és Kes legújabb adásában folytatjuk a beszélgetést Topor Tündével, az Artmagazin főszerkesztőjével, akivel továbbra is a műtárgyak és a bűnelkövetés kapcsolatának újdonságait boncolgatjuk. Ezúttal a szocialista időszakon túl kitekintünk a rendszerváltás utáni időszakra is, és azt is feltárjuk, miért tartoznak a műtárgyak a legértékállóbb javak közé. Arról is szót ejtünk, hogy akár csempészetről, akár orgazdaságról van szó, ezek szinte mindig bűnszervezetben működnek, de közben azt is el kell ismernünk, hogy megrendelőként olykor mi magunk vagyunk azok, akik teret engedünk ennek a bűnözési formának.

A Tangó és Kes mai adásában Topor Tünde művészettörténész a műtárgyakról olyan leírásokat ad, amelyekkel a befogadás sokrétűségét előlegezi meg, beszélgetőtársaként pedig ennek a podcastnak a kriminológus házigazdája a visszaeső bűnözőkkel kapcsolatos adatbázisok elemzésével az alvilág univerzumának tipikus szereplőit és viszonyait rendszerezi. A beszélgetésből az is kiderül, hogy a bűnözőkre vonatkozó adatbázisok több szempontból is hasonlítanak a kiállítások, illetve a tematikus gyűjtemények műtárgyleírásaira.

Néhány nappal ezelőtt Budapesten egy nemzetközi sajtótájékoztatón számolt be a magyar és a szlovák rendőrség arról, hogy sikerrel göngyölítették fel két, a kilencvenes évek végén történt alvilági leszámolás ügyét: a Döcher-gyilkosságot és a dunaszerdahelyi mészárlást. A Tangó és Kes legújabb adásában a parameter.sk főszerkesztőjével, Barak Dáviddal beszéljük át a Palotás presszóban, illetve a Fontana bárban 24 évvel ezelőtt történteket – utóbbit a mai napig az egyik legjelentősebb maffialeszámolásként tartják számon Európában. Az Elásott igazság és a Rossz vér szerzőjével közösen értékeljük, hogy a „fáradtságos, sokszor zsákutcába torkolló, néha reménytelennek látszó nyomozásban” mi hozott áttörést, hogyan sikerült végül eljutni az elkövetőkig.

A Tangó és Kes legújabb adásában a ferencvárosi utcagyerekből autótolvajjá avanzsált Jenő utolsó napját idézzük fel. Pontosabban azt a napot, amikor utoljára látták őt életben, mivel hivatalosan máig eltűntként tartják nyilván, immár húsz éve nem került elő. Ezt a napot – amikor meg kellett volna adnia egy nagyobb tartozást a kegyelmet nem ismerő hitelezőjének – a barátai és ismerősei elmeséléséből próbáljuk rekonstruálni. A máig a kilencedik kerületben élő érintettek kérésére a történetben szereplők nevét megváltoztattuk, azonban az örökre eltűnt főszereplő iránti tiszteletből a többit úgy idézzük fel, ahogy az – a legjobb tudomásunk szerint – megtörtént.

Hatvan évvel ezelőtt a mai Ecseri úti metrómegálló és a József Attila lakótelep határában működő hírhedt Tangó piac átköltözött a város déli csücskébe, a Nagykőrősi út kivezető oldalára, ahol ma is megtalálható a bolhapiac. A szocialista korszak végi használtcikk-kereskedelmet zsidó árusok irányították, akik közé helyet követelt magának néhány cigány kereskedő is. Legalábbis az egykori alvilági interjúalanyunk, Sztojka „Pöki” József elmondása szerint. Tangó és Kes podcast.

A Tangó és Kes legújabb adásában egy máig megoldatlan bűnüggyel foglalkozunk, méghozzá az egyik legrejtélyesebb európai sorozatgyilkossággal: a firenzei rém esetével. Az apropót az adja, hogy éppen harminc évvel ezelőtt vették őrizetbe az utolsó, rémként azonosított feltételezett elkövetőt. Utóbb persze őt is éppen úgy felmentették, mint a korábbi gyanúsítottakat. Ezúttal tehát nem egy szövevényes bűnügy megoldását mutatjuk be, hanem a szerteágazó nyomozás balfogásait, valamint azt, hogy egy sorozatgyilkos ügye miként képes megjeleníteni egy városnak és környékének a legalantasabb fantáziáit, a legextrémebb ideáit, a legvisszataszítóbb viselkedésmintáit, valamint az ezekhez kapcsolódó előítéleteket. És persze Hannibal Lecter is szóba kerül.

A Tangó és Kes legújabb adásában Szumega József nyugalmazott rendőrnyomozóval beszélgetünk. Számos izgalmas esete közül kiemeljük, amikor egy betörés felderítése közben sikerült elfognia Hekus Döncit, akiről a nyomozás során derült ki, nemcsak vagyon elleni bűncselekmények róhatók a terhére, de egy általa elkövetett rendőrgyilkosságért is felelnie kell. Hekus Dönci később bevallotta, talán egyetlen másodpercen múlt, hogy elfogása közben nem sikerült előrántania a fegyverét, és rálőnie Szumegára. Azt is felidézzük, később hogyan szökött meg a rendőrgyilkos, és utána miként sikerült másodszor is kézre keríteni. Nem mellesleg Szumega József ferencvárosi életútján keresztül felvázoljuk, hogy a második világháború utáni zűrzavaros időkben elszabadult bűnözéssel szemben milyen emberi erőforrásokat és technikai eszközöket tudott bevetni az újonnan felálló, népi demokratikus rendőrség.